Ahhoz, hogy valóban megbirkózzunk a szakítással, előbb át kell mennünk bizonyos szakaszokon. Ha elnyomjuk magunkban az érzéseinket, és nem éljük meg teljesen a szakítás minden fájdalmát, haragját, akkor később kiütközhet, és rossz hatással lehet a következő kapcsolatainkra is. Éppen ezért fontos, hogy ne féljünk a saját érzéseinktől, ne szégyelljük, ha fáj, és ne próbáljunk elmenekülni a problémák elől. Nézzük, melyek a szakítást követő fázisok.
Tagadás
Sok esetben egy kapcsolat véget érésével fel sem fogjuk igazán, mi történt. Nem akarjuk elhinni, hogy ez igaz, és hogy ezt már tényleg nem tudjuk visszacsinálni. Hogy lehetséges az, hogy egyik pillanatban még elválaszthatatlanul tartozunk valakihez, a másik pillanatban pedig már idegenek vagyunk egymás számára?
Harag
A harag időtartama egyénenként változik, hiszen míg egyesek akár pár perc alatt túljuthatnak rajta, másoknak sokkal több ideig tart. Ha valóban szembesültünk a szakítás tényével, eluralkodik rajtunk a düh, a bosszúvágy és az összes ehhez hasonló érzés. Az is gyakori, hogy maga a szakítást kezdeményező fél érez haragot, mindezt azért, hogy igazolja döntésének helyességét.
Alkudozás
Miután csökken a harag, eljön az a fázis, amikor akár a szakítást kezdeményező, akár az otthagyott fél meg akarja menteni a kihűlt, nem működő kapcsolatot. Ezek a próbálkozások a legtöbb esetben csak ideig-óráig járhatnak sikerrel, a végén pedig eljön az elkerülhetetlen szétválás.
Depresszió
Miután hiába próbálkoztunk feléleszteni a haldokló kapcsolatot, ezt újabb kudarcnak könyveljük el, ezért eljön a depresszió szakasza. Ilyenkor általában senkire nem vagyunk kíváncsiak, a társas kapcsolatainkat teljesen megszüntetjük, a telefonunkat kikapcsoljuk, nem reagálunk senkinek semmire. Nosztalgiázunk a szép emlékeken és sírunk a veszteségünkön.
Elfogadás
Az utolsó fázis az elfogadás. Miután átestünk a kezdeti megrázkódtatáson, elkezdünk beletörődni, hogy a kapcsolatunk felett eljárt az idő, a szakítás pedig minden szempontból jó döntés volt.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest